Debrecen a "Cívis város". Sokan csak így ismerik, de közűlük nagyon kevesen tudják mi (vagy ki) is az a cívis. A latin "polgár" szóból ered az elnevezés. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint: A cívis hagyománytartó, sajátos életformával rendelkező réteg, amely éppen konzervativizmusa révén zárt közösséget alkotott. Debrecenben és környékén sokáig ez a fölműves réteg adta a lakosság nagy részét, és ennek köszönhetően ragadt rájuk az elnevezés is.  

A történelemben kezdetek óta rendkívül fontos szerepet játszik a város, aminek köszönhetően több különleges esemény is ide köthető. A város neve 1235-ben, egy egyházi okiratban olvasható először. A városfejlődés fontos állomása volt a Nagy Lajos királytól 1361-ben elnyert privilégiumlevél, amely Debrecent a szabadalmas mezővárosok közé emelte. Ezzel megkezdődhetett a város kereskedelmi szerepe a régióban, ami számottevő gazdagságot teremtett. 
1693-ban Magyarország szabad királyi városai közé emelte Debrecent I. Lipót. Debrecen folyamatosan terjeszkedett, s több mint 166 ezer katasztrális hold (közel ezer négyzetkilométer) területűvé duzzadt az évszázadok folyamán. Messze földön ismert vásárain világrészek árucikkei cseréltek gazdát.
1848. március 15-én kitört magyar szabadságharc Debrecennek különleges szerepet szánt: 1849. év első felében, öt hónapra ide költözött az ország kormánya, így Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság őrvárosa” lett.  Kossuth Lajos itt, Debrecenben, a református Nagytemplomban mondta ki a Bécsben székelő osztrák uralkodóház, a Habsburgok trónfosztását, Magyarország függetlenségét.

A 19. század második felében látványos építkezés zajlott a városban, ezúttal a szó szoros értelmében. Rengeteg mai is impozánsnak számító épület ebben az időszakban épült fel. Iskolák, templomok, korházak, színházak, és a külső területeken csodálatos villa épületek nőttek fel a 20. század elejére.

A két világháború alaposan megviselte a várost. Míg az elsőben "csak" az ország szélére sodródott, a másodikban gyakorlatilag fizikailag megsemmisült a rengeteg bombázás eredményeként. Ám főnix madárként ujjáéledt, és a háború után jelentős ipari központá vált, aminek köszönhetően lakossága is folyamatosan nőtt. Ugyan az óriás gyárak a rendszerváltást, és az új gazdasági környezetet nem élhették túl, de a város központi szerepe nem változott a régióban, és az utóbbi évtizedekben, már a gazdaságilag megfontolt befektetőket is sikerült elcsábítania.

A folyamatos infrastruktúrális beruházásoknak köszönhetően a város egyre szebb képet mutat, és egyre inkább odafigyel a turizmusra is, hiszen számtalan vonzó értékkel rendelkezik, melyeket most már szépen felújítva láthatnak az érdeklődők. A város elsődlegesen az építészeti látványosságokra, és parkjaira lehet büszke, de emellet kitünő központul is szolgál egy alföldi csillagtúrához, ahol a természeti kincseket is sorra veheti az idelátogató.

A város legizgalmasabb része természetesen a Református Nagytemplom köré csoportosul, ami tulajdonképpen a város jelképének is tekinthető. Innen könnyű gyaloglással járható be a legtöbb látnivaló, ám azok sűrűsége és mondanivalója sokkal több időt igényelnek egy levezető ebéd utáni sétánál. Érdemes a templomot, a kollégiumot, és a Déry Múzeumot is alaposan bejárni, mert rengeteg a ritkaság számba menő emlék ezekben az épületekben.

Csokonai Színház A Református Kollégium Debreceni Református Nagytemplom Debreceni Református Kistemplom Debreceni Megyeháza Debreceni Városháza Régiposta étterem Nagyerdő (gyógyfürdővel, kis tóval, állatkerttel, vidámparkkal, az egyetem főépületével) Déri Múzeum(gazdag gyűjtemény, többek között Munkácsy Mihály festményei; ókori egyiptomi gyűjtemény) Virágkarnevál minden évben augusztus 20-án A Debreceni Református Kollégium Múzeuma (könyvtár, képtár, iskolatörténet) Delizsánsz Kiállítóterem Holló László Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Zsuzsi Erdei Vasút Kölcsey Központ - Kelet-Magyarország legnagyobb és legmodernebb kongresszusi központja.