Tarcal Borsod-Abaúj-Zemplén megye keleti szélén, az Eperjes-Tokaji hegylánc legdélibb nyúlványának a Bodrog- és a Taktaköz síksága között a tengerszint felett 516m magasan kiemelkedő tokaji Nagy-hegynek, vagy ahogy még a XVII. sz-ban is nevezték Tarczal hegyének nyugati lábánál épült. A község területét illetően a szerencsi járás legnagyobb, 53,7 km2-rel rendelkező települése. A lakott területet ÉNy-DK irányban kettévágó Fő út, mely egyben a Szerencset és Tokajt összekötő közlekedési út, választóvonal a közel kúpalakú, oldalát mély völgyekkel, nyergekkel nyúlványokra, oldalcsúcsokra és gerincekre tagolt hegy, valamint a vadvizekkel, holtágakkal, mesterséges csatornákkal és természetes vízfolyásokkal sűrűn behálózott síkság között. A község területének, mintegy egyharmadát kitevő lankás hegyvidékével, kiemelkedő helyet foglal el a Tokaj-hegyalja borvidék szőlő és bor kultúráját illető zárt világában.

A Tarcal által lefedett terület ősrégi település. Tanúsítják ezt a község határának különböző helyein megtalált kőkori pattintott, csiszolt kőeszközök, réz-és bronzkori agyag edények, bronzból készült dísztárgyak, és ókori római ezüstpénzek. Az ember jelenlétét igazoló tárgyak magángyűjteményekben, illetve a miskolci Herman Ottó Múzeumban láthatók.

Mivel fontos útvonal mellett feküdt, így került sor 1100 körül Kálmán (könyves) király elnökletével országgyűlés megtartására a településen.A következő Tarcallal foglalkozó okirat több mint 120 esztendővel később 1398-ban jelenik meg, melyben Zsigmond király kérésére a leleszi konvent beiktatja Debrői Miklós fia István mestert, királyi kincstartót a zemplénmegyei Tokaj (Tokay) és Tarcal (Tharchal) királyi birtokokba. Tarcal múltjának egyik legfontosabb középkori dokumentuma az 1517-ben íródott urbárium (jobbágyszolgáltatások jegyzéke), mely Tarcalt már mezővárosként (oppidum Tharczal) említi. A XVII. század elején még pallos-joggal is rendelkezett a város, itt voltak a börtönök, itt székelt a kamarai ügyész. A Rákóczi szabadságharc bukása után, város ismét a Királyi Kamara fennhatósága alá került. A gazdasági fellendülés és Grassalkovics Antal kamarai elnök közben járása tette lehetővé a városban meginduló építkezéseket. Református templom, zsinagóga, Terézia-kápolna, uradalmi épületek, az új városháza, iskolák, jelzik ma is e kor gazdagságát. Az "arany" kornak az 1848-as szabadságharc vet véget. A mezőváros fokozatosan süllyedt és a két világháború között már csak egy elmaradott, szegény falunak számított. Bortermelése a XVIII. század végi nagy filoxéra-vész után pangott, kereskedelme alig volt, ipara gyenge.Az 1990-ben kezdődő rendszerváltás majd félévszázad elteltével újra megteremtette a lehetőségét a község önkormányzatának szabad megválasztására és a felemelkedésre.

Mára Tarcal visszaszerezte fontos szerepét a térségben, amit ismét elsősorban a borászatnak és a turizmusnak köszönhet. A pincesoron jobbnál jobb termelők ízletes borait kóstolhatják végig az idelátogatók, és egyre több borkostolásra koncentráló színvonalas szálláshely is található a városban. Tokaj mellett az egyik legjelentősebb borturizmussal bír Tarcal.

Tarcal a levegőből Tarcal látképe Templomok Zsinagóga Előadás az Amfiteátrumban Hősök parkja Rákóczi ház Könyves Kálmán szobra Emlékoszlop Téglagyári Pincesor egy Pince belülről Andrássy pincészet Gróf Degenfeld Kastélyszálló Kőbánya Kőbánya télen

Degenfeld kastély Gróf Degenfeld család német?magyar származású, tokaj hegyalján fontos szeperet töltöttek be. Gróf Degenfeld Imre egyik alapító tagja volt az 1857-ben alakult Tokaj-Hegyalja Bormívelő Egyesületnek. A háborúk után Degenfeld Sándor (1922-) vagyonától megfosztva Románia-ban élt. 1963-ban Németországba költözött feleségével, Bethlen Ágnessel. A család 1994-ben visszavásárolta a szöllőbirtokot, vele együtt a kastélyt is, melyet felújítva kastélyszálóként nyitottak meg 1996-ban. A Terézia kert lett a szöllő birtok középpontja, ebben helyezkedik el a kastélyszálló. Andrássy Kúria, barokk eredetű, 18. századi. 19. században klasszicista átalakítással. 2007-ben négycsilllagos szálloda nyílt meg az épületben. Római katolikus templom Gótikus plébániatemploma a 15. században épült. A templom 1562-ben a reformátusok birtokában volt. Az egykori kéttornyú templomnak ma már csak az egyik tornya áll. A protestánsok 1671-ig használták. Miután II.Rákóczi György özvegye Báthory Zsófia katolikus hitre tért, a tarcali templomból is eltávolítatta a protestánsokat. 1776-ban barokk stílusban átépítették. 1834-ben földrengés miatt megsérült, a sérüléseket 1836-ban és 1856-ban hozták rendbe. Római katolikus kápolna 17. századi, késő barokk stílusú. Zsinagóga Épült 1800 körül. Református templom Késő barokk stílusban, épült 1797-ben.